Chen Wang Ting számos harcművészeti stílust, köztük Shaolin és Wudang technikákat sajátított el, valamint tanulmányozta Wang Zongyue és Qi Jiguang katonai írásait is.
Ezekből a tudásanyagokból, valamint a taoista filozófia és a kínai orvoslás elveiből kiindulva hozta létre saját rendszerét, amelyet később tai chi chuannak nevezett el.
Eredetileg négy gyakorlatsort dolgozott ki, ezekből mára kettő maradt fenn: egy 83 lépéses és egy 71 lépéses forma, amelyek ma is a Chen-stílus magját képezik.
A Chen család tai chi chuan hagyománya generációról generációra öröklődött, jellemzően csak a család tagjai között, szigorú titoktartás mellett.
A 14. generációs Chen Changxing (1771–1835) volt az, aki a stílus első és második formáját összevonta, és megírta az első könyvet a tai chi-ról.
Ő tanította meg a művészetet Yang Luchan-nak (Yang Lu-Chan), aki később a Yang-stílus alapítója lett, és ezzel a Chen család tudása elindult a világhír felé.
A Chen-stílus két fő ágra bomlott:
Chen Changxing nevéhez kötött, hagyományos forma.
Chen Youben (Chen Changxing rokona) által továbbfejlesztett, modernebb változat.
A 16. generációs Chen Xin részletes tanulmányt írt a Chen-stílusról.
A 17. generációs Chen Fake (1887–1957) Pekingben is híressé vált, és nagyban hozzájárult a stílus elterjedéséhez.
A Chen család hagyománya generációkon át öröklődött, és a 19. századtól kezdve a világ számos pontján elterjed.
A Chen család művészete nemcsak harcművészet, hanem egészségmegőrző, önfejlesztő rendszer is.
A tai chi chuan (tàijíquán) eredete részben legendákba, részben történeti tényekbe vész. A kínai hagyomány szerint a Chen család 9. generációjához tartozó Chen Wang Ting (1600–1680) a Chen-stílusú tai chi chuan megalapítója, és egyben a legrégebbi, máig fennmaradt tai chi stílus megalkotója. Bár a stílus eredetét gyakran Zhang Sanfeng taoista szerzeteshez kötik, akiről nem bizonyítható, hogy valóban létezett, a legtöbb történeti forrás szerint a Chen család falujában (Chenjiagou, Henan tartomány) született meg a modern tai chi chuan.