A Tai Chi Quan, vagyis a lassú keret, különböző variációkra osztható, amelyek összekapcsolódnak a Yang család történetével és a különböző generációk tanításával. A ma gyakorolt keretek jelentős része Yang Chengfu tanításaira épül, aki a Tai Chi-t apjától, Yang Jianhou-tól tanulta, miután 1902-ben Pekingbe költözött.

Fontos megjegyezni, hogy Yang Chengfu nem tanult közvetlenül a bátyjától, Yang Banhou-tól, mivel Yang Banhou akkor már elhunyt. Yang Chengfu bátyja, Yang Shaohou azonban Yang Banhou tanítványaként sajátította el a Tai Chi-t, mielőtt együtt Pekingbe költöztek. Ezzel a háttérrel vált a középső keret (Zhong Jie) Yang Jianhou tanításainak központi elemévé, míg a nagy keretet (Da Gong Jie) főként Yang Luchan és Yang Banhou gyakorolták a szülővárosukban, Yong Nianban.

A gyors keret vagy Kuai Jie egy speciális formája a Tai Chi-nak, amelyet a Tai Chi alkalmazási keretének (Yong Jie) is neveznek. A gyors keret a Jin (erő) alkalmazására, az ütések végrehajtására és az energiakibocsátásra (Fa Jin) összpontosít. Ebben a formában megjelennek a gyors mozgások, az ugrások, a légzéstechnika (beleértve a Hung Ha hangokat), valamint a gyakorlati alkalmazások. A gyors keret tehát arra szolgál, hogy a tanulók megtanulják, hogyan kell a lassú keretben elsajátított elveket a gyakorlatban alkalmazni, például ütések vagy energia kibocsátása közben.

A Yang család hagyománya szerint a Tai Chi két alapvető kerettel rendelkezik:

A lassú forma a test fejlesztésére és az alapelvek elsajátítására szolgál, míg a gyors forma az alkalmazások és az erőkifejtés gyakorlásának eszköze.

A gyors keret is különböző változatokra osztható. Az egyik legismertebb ezek közül a Sao Ho Xiao Jie, amely a Yang Sao Ho vonalhoz köthető. A gyors keretek további részletei és funkciói a Tai Chi alkalmazásának mélyebb megértését és gyakorlati tudását szolgálják.

A lassú keret további variációkra osztható a Tai Chi gyakorlásának különböző aspektusai szerint. Az egyik ilyen változat a Da Gong Jie vagy nagy erőkeret, amely a Gong Li-re, vagyis az erő fejlesztésére összpontosít. A nagy erőkeret célja a test erősebbé tétele, a mozdulatok nagy kiterjedésű végrehajtásával.

A második variáció a Zhong Jie, vagyis a középső keret, amelyet néhány hagyományban Zhong Ping Jie-nek, azaz középső és egyensúlyi keretnek is neveznek. Ez a keret az erő és a mozdulatok középső szintű gyakorlását célozza, egyfajta átmenetet biztosítva a nagy erőkeret és a kisebb, kompaktabb formák között. A harmadik variáció a Xiao Quan Jie, amelyet kis körkeretnek is neveznek. Itt a mozdulatok kompaktabbá, koncentráltabbá válnak.

Ezek a variációk különböző gyakorlati célokat szolgálnak, azonban sok félreértést okoz az a téves elképzelés, hogy ezek pusztán a mozdulatok nagyságában különböznek. A mozdulatok nyitottsága, kompaktsága a gyakorlás során természetesen fejlődhet, azonban a keretek különálló funkciókat és gyakorlati fókuszokat képviselnek.

Bár a Tai Chi lassú kerete valóban gyakorolható nagy, közepes vagy kismértékű mozdulatokkal, valamint alacsony, középső vagy magas állásokkal, ez nem egyenlő a különböző keretekkel. A keretek célja a Tai Chi gyakorlásának egyedi szempontjait szolgálja. Például a nagy erőkeret az erő fejlesztésére, míg a kis körkeret a mozdulatok koncentrációjára összpontosít.

A nagy keret eredeti változata rendkívül mély állásokkal és kiterjedt mozdulatokkal járt. A Tai Chi Pekingbe érkezése után azonban változás következett be. A fővárosi közönség, amely elsősorban gazdag, előkelő rétegekből állt, érdeklődött a Tai Chi belső elvei iránt, de nem akart kemény fizikai munkával járó gyakorlást végezni. Emiatt a nagy keret kevésbé vált népszerűvé, és Yang Jianhou a középső keretet kezdte tanítani, amely alkalmazkodott a városi környezet igényeihez.

A középső keret vált a legismertebbé Yang Chengfu révén, aki azt tanította Pekingben és később Kínaszerte. Ez a keret magában foglalja a Tai Chi minden alapelvét, de nem helyezi túlzottan előtérbe az erőfejlesztést, mint a nagy keret. A kis körkeret (Xiao Quan Jie) ezzel szemben több részletes mozgást, kisebb köröket tartalmaz, amelyek a mozdulatok finomítását és a belső energia mozgását célozzák.

Lényeges, hogy ezek a keretek – a nagy erőkeret, középső keret és kis körkeret – ugyanarra az alap Tai Chi Quan formára épülnek, amely 108, 88, 85 vagy más mozgásszámban is ismert lehet. A variációk elsősorban a gyakorlás céljától és az egyes generációk által alkalmazott technikáktól függnek.

Bár a középső keret a kiindulópont a tanulás során, a nagy keret specifikus fizikai erőnlétet követel meg, mélyebb állásokkal és szélesebb mozgásokkal. A nagy erőkeret mozgásai olykor eltérő technikákat igényelnek, például egy nagy lépés végrehajtása esetén a test oldalirányba dől, hogy az állás mélysége megvalósulhasson.

A középső keret mozdulatai ezzel szemben stabilabb középső állásokra építenek, míg a kis körkeret további részletekkel gazdagítja a formát, kisebb körök hozzáadásával és finomabb mozdulatokkal. Ez utóbbi alkalmas arra, hogy a belső mozgásokat (pl. csavaró mozgás, csavarási Jin) mélyebben gyakorolja a tanuló.

A különböző keretek – nagy erőkeret, középső keret és kis körkeret – elnevezése sok zavart okozott az idők során. Ez részben abból fakad, hogy az elnevezések összefonódtak a gyors kerettel (Kuai Jie) is, amelyet szintén gyakran kis keretként emlegetnek.

A Tai Chi Quan Pekingbe költözése után a középső keret vált meghatározóvá, amelyet Yang Chengfu tanított. Ezzel szemben Yang Shaohou stílusát, legyen az lassú vagy gyors forma, kis keretként (Xiao Jie) kezdték említeni, mivel a nagy keret „képviselete” már Yang Chengfu-hoz kötődött.

A gyors keret, amelyet Tai Chi Hosszú Bokszként (Chang Quan) is említenek, egy speciális változata a Tai Chi-nak. Ez a forma Yang Shaohou hagyományai révén maradt fenn, és magában foglalja a gyors mozgások, a Fa Jin és az alkalmazások gyakorlását is. Az elnevezési zűrzavar abból fakad, hogy a gyors formát is gyakran kis keretként azonosították.

A lényeg tehát, hogy a Tai Chi Quan minden kerete – legyen szó lassú vagy gyors formákról – ugyanazon alapformából származik. Az elnevezések, mint nagy, középső vagy kis keret, a mozgások stílusára és gyakorlati céljára utalnak, nem pusztán a mozdulatok méretére.

A Tai Chi kereteinek elnevezése gyakran okoz zavart, mivel a különböző vonalak és iskolák eltérően hivatkoznak ugyanazon gyakorlatsorokra. A Yang Chengfu által tanított középső keret (Zhongping Jie) a legelterjedtebb formája a Tai Chi-nak, amit sokan nagy keretnek (Da Gong Jie) neveznek, de a középső keret is hasonló neveken fut különböző iskolákban. Yang Chengfu, aki Yang Jianhong fiaként tanulta a Tai Chi-t, a középső keretet képviselte, amely jelentősége abban rejlik, hogy a legtöbb alapelvet tartalmazza, anélkül hogy túlzottan hangsúlyozná a fizikai erő alkalmazását, mint például a nagy erőkeret. A középső keret a legalkalmasabb a kezdők számára, mivel tartalmazza az összes alapvető elvet, miközben nem terheli túl a tanulót a túlzott erőfeszítésekkel, amelyek például a nagy erőkeret gyakorlásában szükségesek.

A nagy erőkeret (Da Gong Jie) a tradicionális formák közé tartozik, amelyet az Yong Nian-ban alkalmaztak, és amelyet a Yang család eleinte alacsony, széles állásban gyakorolt. Ez a keret a fizikai erő növelésére összpontosít, mivel a mozdulatok nagy kiterjedésűek, és a gyakorlókat arra ösztönzik, hogy dolgozzanak a lábukkal és a csípőjükkel, hogy növeljék az erőt. Azonban, amikor a Yang család a fővárosba, Pekingbe költözött, a gazdag városi lakosság nem tudott teljes mértékben alkalmazkodni ehhez a kemikusan és fizikailag intenzív gyakorláshoz. Emiatt a középső keret vált népszerűvé, mivel az kevésbé volt megterhelő, mégis elegendő alapot biztosított az internális elvek elsajátításához.

A kis körkeret (Xiao Quan Jie), vagyis a lassú forma egyik változata is különbözik az alapvető lassú kerettől, mivel itt a mozdulatok finomabbak és részletesebbek. Ezt a formát főként Yang Xiaohong gyakorolta, és célja a belső mozgások, mint a kis körmozgások és a csavaró mozdulatok erősítése. Ez a formaváltozat bár lassú, az alkalmazott mozdulatok finomabb energiakifejtést és a belső erők (Jin) tárolását is lehetővé teszi. Azonban fontos megjegyezni, hogy bár ez a keret egyedi változata a lassú formának, a Xiao Quan Jie gyakorlatilag ugyanazon alapokra épít, mint a többi Tai Chi forma, és azok ugyanazt a formát alkalmazzák, még ha a mozgások egyes részei különböznek is.

A Yang Chengfu és Yang Jianhong különböző kereteinek gyakorlása között a legnagyobb különbség az, hogy míg Yang Chengfu gyakorlásában a középső keret volt az alap, addig Yang Jianhong stílusa jelentős különbségeket mutatott a mozdulatok méretével. A középső keretben a mozdulatok kisebbek voltak, míg Yang Jianhong tanítványai, mint például Li Yaxuan és Cui Yishi, nagyobb mozdulatokkal végezték a formákat, mint a későbbi Yang Chengfu változatokban. A Középső keret tehát a legelső alapformát képviseli, míg a nagy keret a legnehezebb fizikai feladatokat adja a gyakorlóknak.

A Xiao Quan Jie (kis körkeret) gyakorlatilag a Tai Chi lassú formájának finomított változata, amely a mozdulatokat több kisebb körre bontja le, és hangsúlyosabbá teszi a finom, csavarodó mozdulatokat. Bár a Xiao Quan Jie ugyanazt a gyakorlatot követi, mint a más Tai Chi variációk, itt lehetőség van a Fa Jin (erő kibocsátása) egy kis részének gyakorlására is, például az első körmozdulat után egy kisebb erő kibocsátásával. Ez egyfajta előképzés a gyors formához, mivel a gyakorló megtanulja, hogyan tárolja és alkalmazza az energiát anélkül, hogy teljesen átváltana a gyors mozdulatokra.

A kis keret (Xiao Jie) körüli zavart a különböző források és elnevezések okozzák.

A Yang Shaohou hagyományában a kis keret többféle formát is magában foglal: a lassú keretet (Shao Hong slow frame), a gyors keretet (Shao Hong fast frame), a hosszú bokszot (Shao Hong long boxing), valamint a kisebb, körökre fókuszáló változatokat. Ezeket mind Xiao Jie-ként emlegették, ami sok félreértést szült a későbbi generációkban.

További probléma, hogy Yang Chengfu tanításai nyomán a lassú keretet minden esetben nagy keretnek (big frame) nevezték, függetlenül attól, hogy valójában a középső keretet (Zhong Ping Jie) tanította. Ezért az összes lassú keret a „nagy keret” elnevezést kapta, míg a gyors keretet vagy más változatokat a kis keretként kezdték emlegetni.

A hagyományban Yang Chengfu elmagyarázta, hogy minden tanulónak a nagy kerettel kell kezdenie, majd a harci alkalmazások gyakorlása érdekében áttérhet a gyors keretre (small frame vagy fast frame). Ez a szisztéma azonban mára szinte teljesen feledésbe merült, és a lassú keret változatai összemosódtak a különböző elnevezések miatt.

A Gu Lisheng vonal egy különleges példát mutat a Tai Chi keretek gyakorlására. Ebben a vonalban a lassú keretet nagy keretnek nevezik, de az eredeti forrás miatt „régi nagy keretként” (big old frame) is hivatkoznak rá. A tanítványok ezt a keretet három különböző módon gyakorolhatják:

A Gu vonal gyors keretét viszont egyszerűen kis keretként (Xiao Jie) nevezik, függetlenül attól, hogy az a Yang Shaohou hagyományból származik. A terminológia szándékosan leegyszerűsített ebben a vonalban, hogy a gyakorlásra helyezzék a hangsúlyt, nem pedig az elnevezésekre.

Tisztázandó, hogy Yang Chengfu soha nem tanított kis keretet (Xiao Jie). A tőle származó tanítványok, mint például Wu Huixuan, Fu Zhongwen, Chen Weiming, Chu Guiting, Li Yaxuan, vagy Liu Chunming, soha nem állították, hogy bármiféle kis keretet tanultak volna tőle.

Yang Chengfu által tanított forma a középső keret volt, amelyet a mai napig nagy keretként ismernek, noha valójában középszintű forma volt.

A kis keret kizárólag Yang Shaohou hagyományából származik, és ennek két fő változata van: a lassú keret (small slow frame) és a gyors keret (small fast frame).

Azok, akik valóban ismerik a kis keretet, mind a Yang Shaohou vonalhoz vagy az abból származó tanítványokhoz kapcsolódnak.

Tian Zhaolin, aki mind Yang Chengfu, mind Yang Shaohou tanítványa volt, különleges helyet foglal el a Tai Chi történetében. Tian Zhaolin kétféle kis keretet tanított:

Tian Zhaolin vonalán belül a tanítványok gyakran a kis keret különböző értelmezéseit tanulták, attól függően, hogy melyik változatot adták tovább. Chong Shouyong, Tian Zhaolin unokaöccse például a lassú keretet tanította kis keretként, míg mások a gyors keretet vagy hosszú bokszot emlegették Xiao Jie-ként.

A kis keret (Xiao Jie) története és elnevezése a Tai Chi fejlődésének bonyolult folyamatát tükrözi. A félreértések és keveredések fő oka, hogy a különböző generációk és mesterek eltérő formákat tanítottak, amelyeket gyakran ugyanazzal a névvel illettek. A kis keret valódi forrása azonban mindig Yang Shaohou hagyományából ered. A legtöbb mai Tai Chi gyakorló Yang Chengfu vonalához tartozik, ezért szinte kizárt, hogy a kis keretet hiteles formájában ismernék. Csak azok a vonalak, amelyek Yang Shaohou vagy Tian Zhaolin tanításaira épülnek, tarthatnak igényt a valódi kis keret gyakorlására.

Tian Zhaolin életéről blogbejegyzésemben olvashatsz: