Yang család hagyományos Tai Chi-ját a nagy, nyitott „nagy keretű” mozgásforma jellemzi. A formagyakorlatok egyenletesen lassú, folyamatos tempójúak, a testtartás viszonylag egyenes és stabil, a mozdulatok pedig lágyak és tágasak . Yang Chengfu – a Yang stílus 3. generációs mestere – kifejezetten minden mozdulatot lassúvá és kiegyenlítetté tett, hogy a stílus szélesebb közönség számára is könnyen követhető legyen .

Ennek eredményeként a Yang család formagyakorlatai általában egy állandó magasságban végrehajtottak (nincs nagy fel-le mozgás), a súlyáthelyezések simák, hirtelen gyorsítások vagy ütő erejű elemek (fa jin) nélkül. A Qi (belső energia) irányítása ebben a stílusban folyamatos és nyugodt: a gyakorló ellazult állapotban, mély légzéssel igyekszik fenntartani az egyenletes energiaáramlást a mozdulatsor alatt, ami elősegíti az egészségmegőrzést és az energia keringetését a testben.

Gu Li-Sheng vonal Taichi stílusa ezzel szemben a Yang Shao-hou által tanított „kis keretű” irányzatot követi. Ennek mozgásstílusa jóval összetettebb és változatosabb: kisebb, rejtettebb körívek, váltakozó lassú és gyors szakaszok, valamint robbanékony erőkivetések (fa jin) jellemzik . Gyakran előfordul, hogy a formagyakorlat lassú, lágy mozgásból hirtelen gyors, ütőerejű mozdulatra vált – ez a ritmusváltás a harci alkalmazásokra készít fel.

Közös alapelvek:

Mindkét stílus ugyanazon Taiji filozófiai alapokra épül, hiszen ugyanannak a családi hagyománynak a leszármazottai.

A Yin–Yang elv, a lágyság és keménység egyensúlya, a belső energia (Qi) művelése és a híres tai chi klasszikus alapelvek (mint például a relaxáció/süng, az egyenes tartás, a felső és alsó test összehangolása stb.) megegyeznek.

A különböző tai chi stílusok – így a Yang család és Gu Li-Sheng vonala – belső energiáinak természete azonos, csak a külső formában mutatkoznak eltérések . Mindkettő célja a belső erő fejlesztése, a Qi keringetésének javítása, valamint az, hogy a gyakorló kis erővel, nagy erőt győzzön le a Taiji elvei szerint.

Eltérő hangsúlyok:

A Yang család hagyományos iskolájában a hangsúly történelmileg inkább a széles körű taníthatóságon és egészségfejlesztésen volt.

Yang Chengfu a **„nagy keretű” formát mint „gyakorló keretet” (练架 liànjià) standardizálta, amelyet nagy csoportoknak is könnyen oktathatónak tartottak . A nagy, lassú mozdulatok lehetővé teszik a kezdőknek is a pontos kivitelezést és a belső alapelvek elsajátítását, akár harci, akár egészségmegőrző céllal gyakorolnak .

Ezzel szemben Gu Li-Sheng kis keretű stílusa sokkal inkább a harci alkalmazásokra fókuszál. A kis keretet gyakran „alkalmazási keretnek” (用架 yòngjià) nevezik , mert a képzés gyorsabban tér rá a mozdulatok gyakorlati alkalmazására és hatékonyságára. A kis keretű gyakorlás összetettebb és nehezebben elsajátítható (emiatt régen csak haladóknak és bizalmas tanítványoknak tanították), viszont cserébe minden mozdulat mögött ott van a harci szándék . Filozófiai értelemben tehát a Yang nagy keret inkább az alapok lerakását és a belső energia műveléséthangsúlyozza (egyfajta „edző keret”), míg Gu Li-Sheng kis kerete azt az elvet vallja, hogy a tai chi-t eleve a gyakorlati küzdelmi használatra kiélezve kell gyakorolni.

Mindazonáltal mindkét megközelítés hű marad a tai chi szellemiségéhez– a lágy erő alkalmazásához, a nyugalom megőrzéséhez és az ellenfél erejének felhasználásához –, csupán a tanítási hangsúlyok különböznek.

Yang család hagyományos formagyakorlatai:

A Yang stílus legismertebb hosszú formája a nagy keretű lassú forma, amely kb. 85–108 mozdulatból áll (a számozás változó, de a forma lényege ugyanaz). Ezt a formagyakorlatot Yang Chengfu és tanítványai egységesítették, és a mai napig ez a standard Yang forma, amit világszerte tanítanak . A nagy forma minden mozdulatát lassan, folyamatosan hajtják végre, ismétlésekkel tagolva a sorozatot.

A Yang család stílusához tartoznak még a páros gyakorlatok (pl. lökőkezek) és a hagyományos fegyverformák – például a taiji kard (jian) és szablya (dao) formák, illetve a hosszú lándzsa – melyeket a haladó tanulók sajátítanak el. Fontos megjegyezni, hogy a Yang családban léteztek gyorsabb formák is, de ezeket hagyományosan nem tanították a nagyközönségnek. Például Yang Chengfu is ismert egy ún. Gyorsököl vagy Hosszú ököl formát (~72 mozdulatos), amit titkos formaként ("rejtett ököl", Cang Quan) csak néhány belső tanítványának adott át .

A Yang család mai, nyilvános tanításában azonban többnyire a lassú hosszú forma és annak egyszerűsített változatai (pl. 24-forma) dominálnak, a gyors forma pedig a családon belüli hagyomány maradt.

Gu Li-Sheng által gyakorolt formák:

Gu mester öröksége egy komplexebb forma sorozat-rendszert tart fenn, amely a Yang család régebbi ágának teljes eszköztárát igyekszik megőrizni.

Ő Yang Shao-hou kétféle formáját is továbbadta tanítványainak: egyrészt a „régi nagy keretű” 108 lépéses formát, másrészt a „kis keretű” 78 lépéses formát . A régi nagy keret egy lassú forma, amely Yang Shao-hou változatát képviseli – ezt Gu Li-Sheng csak a legközelebbi tanítványainak tanította tovább, megőrizve benne számos eredeti mozdulatelemet.

Ezt a formát később tanítványa, Chi Qingsheng mester hivatalosan is regisztrálta Kínában mint az „Ó-Yang család 13 formája” kulturális örökséget, ezzel védve meg a feledéstől .

A kis keretű 78-as forma pedig kifejezetten a harci alkalmazásokat szolgáló formagyakorlat, melyet Yang Shao-hou személyesen tanított Gu Li-Shengnek. Ebben a formában a mozdulatok kisebb ívűek és sok bennük a fa jin, ahogy korábban említettük. Gu Li-Sheng ezt a kis keretet nyilvános bemutatókon is megismertette: például 1947-ben, egy guiyangi harcművészeti találkozón bíróként és szervezőként részt véve bemutatta a Yang Shao-hou-féle kis keretű formát, amely nagy elismerést váltott ki a közönségből .

Gu hagyományvonalában ezen felül megtalálható a Yang Chengfu-féle Gyors/Hosszú ököl forma (Chang Quan) is (~72 mozdulat), amelyet a rendszer részeként gyakorolnak. Emellett a Gu vonal tananyaga kiegészül 36-féle tolókezes gyakorlattal és speciális belső erőfejlesztő gyakorlatokkal (Nei Gong), például a „Nyolc belső erő” sorozattal .

Összességében tehát Gu Li-Sheng stílusában a formagyakorlatok palettája szélesebb: a tanítvány megtanul egy rövidebb, modern egészségmegőrző formát (Gu egyik tanítványa által összeállított 46-os forma a kezdőknek) , majd a hagyományos nagy keretű 88-as formát (Yang Chengfu-féle standard) , és haladó szinten a ritkább régi formákat – a lassú 108-ast, a kis keretű 78-ast, illetve a gyors 72-est – valamint a komplett fegyveres formakészletet .

Míg a Yang család mainstream vonala általában egy fő formagyakorlatra koncentrál, addig Gu Li-Sheng öröksége egy teljes, több formából álló rendszert alkot, amely a tai chi gyakorlását az alapoktól a magas szintig felöleli.

Yang család stílusának története:

A Yang család Tai Chi Chuan stílusát az 1800-as években Yang Lu-chán (1799–1872) alapította, miután elsajátította a Chen család belső harcművészetét . Yang Luchan harci tudását “legyőzhetetlensége” tette híressé, és hamarosan a császári család számára kezdett tanítani PekINGben .

A stílus a családon belül apáról fiúra öröklődött: Yang Luchan fia, Yang Jian-hou a közepes keretet, unokái közül Yang Shao-hou a kis keretet, Yang Chengfu pedig a nagy keretet fejlesztette tovább . A 20. század elejére Yang Chengfu lett a stílus fő képviselője, aki széles körben népszerűsítette a Tai Chi-t. 1928-tól Sanghajban és más nagyvárosokban tanított nyilvános órákat, és egységesítette a formagyakorlatot. Ő vezette be azt a tanítási módszert, hogy kizárólag a lassú, nagy keretet oktatta a nagyközönségnek, míg a bonyolultabb, gyorsabb változatokat nem hangsúlyozta . Yang Chengfu és tanítványai számos iskolát alapítottak Kína-szerte, könyveket adtak ki a formagyakorlatokról és alkalmazásokról – mind a standard nagy forma köré építve . Ennek köszönhetően a Yang stílus tradicionális nagy formája mára a világon a legszélesebb körben gyakorolt tai chi irányzat .

A Yang család hagyományos vonalát Yang Chengfu leszármazottai vitték tovább: fia, Yang Shou-chung Hongkongban tanított, unokaöccsei (Yang Zhenduo és Yang Zhenji) pedig Kínában. Később a család 5. és 6. generációs mesterei – például Yang Zhenduo és unokája, Yang Jun – megalapították a Nemzetközi Yang Családi Tai Chi Szövetséget az 1990-es években, hogy világszerte egységes keretben oktassák a stílust. Így a Yang család hagyományos Tai Chi-ja egy nagy múltú, folyamatosan fejlődő rendszer, amely megőrizte alapelveit, de alkalmazkodott is ahhoz, hogy sok ezer ember gyakorolhassa.

Gu Li-Sheng stílusának története:

Gu Li-Sheng (Gu Lüping) 1903-ban született Anhuiban, Kínában . Fiatalon hagyományos kínai orvoslást tanult Nanjingban, majd az 1920-as években a harcművészetek felé fordult . Lehetősége nyílt arra, hogy Yang Shao-hou, majd – Shao-hou 1930-as halála után – Yang Chengfu tanítványa legyen Nanjingban .

Így Gu egyedülálló módon mindkét testvértől tanult, elsajátítva a Yang család tai chi-jának két eltérő megközelítését. Yang Shao-hou harcias, mélyreható tudását ötvözte Yang Chengfu strukturáltabb tanításával. Gu Li-Sheng a 1930-as évek végén Guiyang városába (Guizhou tartomány) költözött , és ott folytatta a tai chi oktatását.

Hírnevét mutatja, hogy 1947-ben a guiyangi országos harcművészeti találkozón nemcsak bíróként szolgált, hanem szervezőként is segítette a tai chi és más harcművészetek népszerűsítését . A rendezvényen végrehajtott látványos formabemutatói – különösen a ritkán látott Yang Shao-hou féle kis keretű forma előadása – nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a közönség megismerje a tai chi mélyebb harci oldalát .

Gu egész életében elkötelezett maradt a hagyományőrzés mellett: arra törekedett, hogy a tai chi-t ne csak mint egészségmegőrző gyakorlatot, hanem mint teljes értékű harcművészetet és kulturális örökségetadja tovább .

Haláláig (1978) Gu Li-Sheng csak korlátozott számú tanítványt fogadott a belső köreibe – közéjük tartozott Chi Qingsheng (1948–2024) is, aki Gu utolsó zárt ajtós tanítványa lett .

Chi mester Kínában megalapította a Yang Családi Taijiquan Kutató Egyesületet, hogy továbbvigye tanára örökségét . Később Hongkongba költözve Chi Qingsheng és tanítványai (Sifu Liang Dehua) külföldön is terjeszteni kezdték ezt a hagyományvonalat . Bár a Gu Li-Sheng féle Yang stílus a Yang család mainstream ágánál kevésbé ismert, napjainkra nemzetközi szinten is elismerik mint a Yang tai chi egy autentikus, korai változatának őrzőjét.

A kínai hatóságok kulturális örökségként is elismertek egyes Gu által továbbadott formákat (pl. a régi nagy keretet), ami mutatja történeti jelentőségét .

Összességében Gu Li-Sheng stílusának fejlődése egy párhuzamos Yang stílusú hagyomány története: míg a Yang család közvetlen leszármazottai a világ legnépszerűbb tai chi stílusát teremtették meg, addig Gu és tanítványai csendesebben, a háttérben megőrizték a tai chi eredetibb harci aspektusait, amelyeket ma már ismét kezd felfedezni a nemzetközi tai chi közösség.

Yang család hagyományos módszerei:

Yang Chengfu idején a stílus oktatása átalakult egy nyílt, bárki számára hozzáférhető rendszerré. A 20. század elején Yang Chengfu nagyvárosokban tartott csoportos órákat, ahol egyszerre akár több tucat tanítvány is tanulhatta a formát . Ennek megfelelően a képzés módszertana a lépésről lépésre való formatanulásra épült: a mesterek a formagyakorlatot általában szakaszokra bontva tanítják, sok ismétléssel és türelemmel, hogy a tanulók elsajátítsák a helyes tartást és mozdulatokat.

A Yang stílusban nagy hangsúlyt kapnak Yang Chengfu 10 alapelvei, melyeket a mesterek generációról generációra átadnak és magyaráznak, biztosítva az egységes szemléletet.

A tréning során először a formagyakorlatot gyakorolják (hogy kialakuljon a testtudat, egyensúly és ellazulás), majd fokozatosan vezetik be a páros gyakorlatokat (lökő-kezek) és az alkalmazásokat, de jellemzően csak miután a tanuló már stabil alapokkal rendelkezik. A Yang család iskoláiban ma is gyakoriak a nagy létszámú órák, akár idősebbekkel is, ahol az egészségmegőrzés és relaxáció éppúgy cél, mint a harcművészeti készségek. Az edzések intenzitása általában mérsékelt, az állóképesség és erő fokozatosan fejlődik a formagyakorlat révén, nem pedig extrém fizikai próbatételekkel.

A tradicionális Yang mesterek azonban a haladó tanítványoknak továbbra is tanítanak harci alkalmazásokat, csakúgy mint régen – például a formák egyes mozdulatainak önvédelmi értelmezését, illetve szabályozott küzdő gyakorlatokat.

Összességében a Yang család módszere strukturált, kiegyensúlyozott és fokozatos: az alapokat mindenki számára elérhető módon tanítja, miközben a kitartó tanulók előtt nyitva áll a mélyebb harcművészeti tudás megszerzésének útja is.

Gu Li-Sheng vonalának módszerei:

Gu mester tanítási stílusa a Yang Shao-hou-féle hagyományos, zárt ajtós képzéshez áll közelebb. Yang Shao-hou köztudottan szigorú és igényes oktató volt: tanítványait például arra kényszerítette, hogy nagyon alacsony állásokban gyakoroljanak (állítólag olyan alacsonyan, hogy elférjenek egy asztal alatt), és a push-hands edzésen gyakran váratlan, teljes erejű támadásokkal tette próbára őket . Ezt a kemény edzésmódszert csak kevesen bírták, de akik igen, magas szintre jutottak.

Gu Li-Sheng is kis létszámú csoportokkal vagy egyénileg foglalkozott, hogy a lehető legmélyebben adja át a tudását . A Gu-vonalban a tanítványoktól elvárt a komoly fizikai és szellemi ráfordítás: már a nagy keretű formát is mély állásokkal, nagy odafigyeléssel kell gyakorolni, majd a kis keret és a gyors forma elsajátítása további erőt, gyorsaságot és belső koncentrációt kíván.

A tanítási módszer része a tradicionális mester–tanítvány viszony, ahol a mester fokozatosan – a tanítvány képességeinek megfelelő ütemben – vezeti be őt az egyre haladóbb gyakorlatokba.

A Gu féle iskolákban (pl. Chi Qingsheng vagy Liang Dehua tanítványi körében) jellemző, hogy a tanulók a formagyakorlat mellett külön erősítő és belső gyakorlatokat (jibengong, neigong) végeznek, és részletes alkalmazásokat tanulnak az egyes mozdulatokra.

Gyakoriak a hosszabb edzőtáborok, szemináriumok, ahol a tanítványok intenzív gyakorlással mélyítik el a tudásukat – hasonlóan a régi idők zárt tanítványi képzéséhez, de modern keretek között.

Mivel Gu hagyománya sokáig kevésbé volt publikus, a 20. század második felében a tanítás inkább személyes átadás útján történt: pl. Chi mester néhány kiválasztott diáknak (köztük nyugatiaknak is) adta tovább a teljes rendszert.

Ma már ez a stílus is nyitottabb, de továbbra is nagy hangsúlyt kap a hagyományos elemekmegtartása az edzésben (mély állás, fa jin gyakorlása, intenzív push-hands).

Összegezve, Gu Li-Sheng vonalának edzésmódszerei mélyebb és szigorúbb belső munkát követelnek meg, és a tanítás módja személyre szabottabb, a kis létszám miatt közvetlenebb mesteri irányítást tesz lehetővé. Ezáltal a tanítvány viszonylag gyorsabban juthat harci készségekhez és belső erőhöz, míg a Yang család módszereiben a lassabb, hosszabb távú fejlődés a jellemző, ami szélesebb tanulói kör számára is elérhető.

A Gu Li-Sheng vonal Tai Chi stílusa és a Yang család hagyományos stílusa ugyanannak a fának két ága.

A Yang nagy keret egyszerűsége, nyitottsága és lassú eleganciája révén vált világszerte népszerűvé, míg a Gu-féle vonal a rejtettebb, harcos szellemiséget őrizte meg a háttérben. Technikai szinten a mozgásdinamika (egyenletes lassú kontra váltakozó gyors-lassú), a testtartás (stabil magas állás kontra változó magasságú mély állások) és az energiahasználat (nyugodt Qi-áramoltatás kontra célzott fa jin kibocsátás) terén találunk eltéréseket.

Filozófiájukban a közös taiji alapelvek mellett az egyik a tömegek gyakorlására hangolt, míg a másik a szűkebb körű harci tökélyre.

Formagyakorlataik rendszere is eltérő: a Yang stílus egy fő forma köré épül, Gu stílusa pedig több formát integrál a tanításba. Történetüket tekintve a Yang család vonala a hivatalos családi leszármazás útját járta be, míg Gu Li-Sheng a mester-tanítvány láncolaton keresztül hagyományozta tovább tudását. Végül, az edzésmódszerekben a Yang stílus szelídebb, fokozatosabb útjával szemben Gu megközelítése a kihívásokkal teli, intenzív fejlődést kínálja.