Ba Fa (八法) – A nyolc módszer vagy nyolc energiatípus: Peng, Lü, Ji, An, Cai, Lie, Zhou, Kao. Ezek alkotják a Tai Chi alapvető felső test energiáit, amelyeket a 8 trigram irányelveivel társítanak.

Ba Men (八門) – A nyolc kapu: a nyolc alapvető energiatípus térbeli elrendezése, amely a Ba Gua trigram filozófiájából származik. Ezek a "kapuk" az energiák irányított alkalmazását jelölik.

Baihui (百會) – Fejtetői referencia‑pont (GV20 akupunktúrás pont); a függesztés és a tengely érzetének finom beállítása. A hagyományos kínai orvoslás szerint itt találkoznak az energiapályák. Yang Chengfu hangsúlyozta ennek fontosságát a helyes testtartásban.

Cai (採) – „Megcsippentő/megfogó" jin; irányváltásra és egyensúlytörésre szolgál. Az északnyugati irányhoz társított energia, amely lefelé húzó mozdulatokat alkalmaz az ellenfél egyensúlyának megbontására.

Chan Si Jin (纏絲勁) – Selyemgombolyító energia: spirális energiamozgás, amely a Chen stílusból származik, de a Yang stílus korai formáiban is megtalálható. Feng Zhiqiang Hun Yuan rendszerében kiemelt szerepet kap.

Chen (沉) – Süllyesztés, leszállás. Mindig a Song (ellazulás) elvével együtt alkalmazva. A súlynak és az energiának a föld felé irányítása.

Dantian (丹田) – Alsó energiaközpont; stabil támasz a légzésnek és a jin‑koordinációnak. Hagyományosan a köldök alatt kb. 3-4 ujjnyira található. A klasszikus szövegekben "a parancsolás forrása a deréktájékon" (Ming Yi Yuan Tou Zai Yao Xi) kifejezés erre vonatkozik.

Dong Jin (懂勁) – A jin megértése: minőségek és irányok pontos olvasása a kontaktban. Wang Zongyue klasszikus szövegeiben említett magas szintű képesség, amely évek gyakorlásával alakul ki.

Dui La (對拉) – Ellentétes irányú belső húzás/nyújtás; a testben létrejövő tónus‑ívek egyensúlya. Ez a klasszikus "jin a talpban gyökerezik, a lábban fejlődik, a deréknál irányítódik és az ujjakban fejeződik ki" elv gyakorlati alkalmazása.

Fa Jin (發勁) – Jin kibocsátása időzítéssel, szerkezeti hullám formájában; érintkezésen át hat. Nem "robbanásszerű erő", hanem kontrollált energia-felszabadítás. A Yang stílus hagyományos formáiban megtalálható, bár Yang Chengfu eltávolította a nyilvános formából.

Fa Shou / Fang Shou (發手 / 放手) – Kibocsátó/elengedő kéz mint taktikai fogalom; iskolafüggő terminushasználat. Nem azonos a Fen Shou (分手) „szétválasztó kéz" technikával.

Fang (放) – Elengedés/kinyílás; a túlzó izom‑kontrakció oldása. A Fangsong (放鬆) teljes kifejezés része, amely aktív elengedést jelent.

Fang Kai (放開) – Teljes „kinyitás": ízületi terek, légzés és kötőszöveti csúszások felszabadítása.

Fangsong (放鬆) – Teljes körű ellazítás. Fang = elengedés/kibocsátás, Song = laza/ellazult. Az aktív ellazítási folyamat, nem passzív levezetés.

Fen Shou (分手) – Szétválasztó kéz; két erővonal leválasztása vagy szétbontása.

Gong Fa (功法) – Módszertan; a tananyag, drillek és technikai kivitelezés rendszere. A Hun Yuan rendszerben külön hangsúlyt kap a belső munka (nei gong) fejlesztésére.

Han Xiong Ba Bei (含胸拔背) – Finoman visszafogott mellkas, kitöltött/kidomborított hát; légzés és tartás letisztítása. Yang Chengfu 10 fontos pontjának egyike.

Hua Jin (化勁) – Semlegesítés/átalakítás: a bejövő erő irányának és minőségének átvezetése. A Tai Chi alapelve: "négy uncia elmozdít ezer fontot".

Hun Yuan (混元) – Ősi eredet, differenciálatlan egység. A taoista filozófia központi fogalma, amely a Yin-Yang kettősség előtti állapotot jelöli. Feng Zhiqiang rendszerében ez a névadó elv.

Ji (擠) – „Préselő/összesűrítő" jin; két vektor közé szervezett erő. A keleti irányhoz társított energia a 8 kapu rendszerében.

Jin (勁) – Irányított erő: biomechanikailag összehangolt erőátvitel (nem pusztán „energia"). Megkülönböztetendő a Li (力) nyers erőtől és a Qi (氣) életenergiától.

Jing Gong (靜功) – Statikus (nyugalmi) belső munka; tartás, légzés és idegrendszeri nyugalom edzése. Álló meditáció és Zhan Zhuang gyakorlatok.

Kai (開) – Nyitás; terek, ízületek, „szerkezeti ívek" tágítása. A He (zárás) ellentéte, együttesen alkotják a Kai-He körforgást.

Kao (靠) – Váll/test „ráfektetett" jin; közeli távolságban, nagy testtömeg‑átvitellel. A délnyugati irányhoz társított energia.

Kua (胯) – Comb‑tő ízületi tér; a súlyáthelyezés és irányváltás kulcs‑zsanérja. A hagyományos Yang stílusban különös hangsúlyt kap.

Li (力) – Külső, izmos erő, fizikai erő. Ellentéte a Jin-nek (finomított erőnek). A Tai Chi célja a Li minimalizálása és a Jin maximalizálása.

Lie (挒) – Hasító/szétválasztó jin; két erővonal ellentétes kinyitása. A délkeleti irányhoz társított energia.

Lü (捋) – Elvezető/irányváltó jin; a támadó vektor üresbe húzása. A nyugati irányhoz társított energia, gyakran alkalmazott a push hands gyakorlatokban.

Ming Jin (明勁) – Világos, nyilvánvaló erő. A harcművészeti fejlődés első szintje, amikor a gyakorló megérti az alapvető erőátvitelt.

Na / Qin Na (拿 / 擒拿) – Megfogás/lefogás; ízületi kontroll és egyensúlytörés. A Yang stílus harci alkalmazásainak része.

Nei Gong (內功) – Belső munka: szerkezet, légzés, idegrendszeri koherencia fejlesztése. A külső forma (wai jia) ellentéte.

Nei Jin (內勁) – Belső jin; finomhangolt, belső szervezésű erőátvitel (≠ Qi). Az évek gyakorlásával kifejlődő belső erő.

Peng (掤) – Kitöltött, rugalmas tartás‑jin; alap „felfújt" szerkezeti minőség. A déli irányhoz társított energia, minden más jin alapja. "Peng jin nélkül nincs Tai Chi".

Qi (氣) – Életerő/légzéshez kötött funkció; nem azonos a jin‑nel (erőátvitellel). A hagyományos kínai filozófia alapfogalma.

Qing Jin (清勁) – Tiszta energia. Chen Zhaopi öt pozitív energia-típusának egyike, amely a helyes Tai Chi gyakorlást jellemzi.

Rou Gu Fen Li (柔骨分力) – Ritkán használt elv: „lágy csont" – erő szétválasztása; a kemény‑lágy váltás harmonizálása (iskolafüggő terminus).

Shen (神) – Szellem, tudatosság. Yang Chengfu szerint "a szellem emelkedik a fejtetőre" (Xu Ling Ding Jin).

Shi San Shi (十三勢) – A tizenhárom alapállás: nyolc kapu (Ba Men) plusz öt lépés (Wu Bu). A Tai Chi összes technikájának alapja.

Song (鬆) – Tudatos ellazítás szerkezetvesztés nélkül; a felesleges izommunka elengedése. A Tai Chi legfontosabb elve, de gyakran félreértett koncepció.

Song Chen (鬆沉) – Lazítás + süllyesztés; testsúly és Qi leengedése a talaj felé.

Song Chen Jin (鬆沉勁) – Leszállított, ellazított jin; akadálytalan áramlás a testben.

Song Jing / Fang Song (鬆淨 / 放鬆) – Tiszta, teljes ellazulás; a test egészére kiterjedő Song.Tteljesen ellazulni, minden durva vagy felesleges erőtől mentesen. Más szóval, ez a test teljes elengedésének és tisztaságának állapota, maradék feszültség nélkül

Song Kai (鬆開) – „Song‑nyitás"; lazításból fakadó tágasság/kinyílás.

Song Kong (鬆空) – Üresség; a felesleges izomtartás eltűnik, a szerkezet mégis jelen van.

Song Tong (鬆通) – Átjárhatóság/kapcsolódás; ízületi láncok ellenállás‑mentes együttműködése.

Taiji (太極) – Nagy Véglet, Legfelsőbb Véglet. A Yin-Yang kettősség születésének oka. A Tai Chi Chuan névadója.

Ting Jin (聽勁) – „Jin‑hallás"; finom érzékelés a kontaktusban. A push hands gyakorlás magasabb szintje.

Tu Na (吐納) – Légzési technika: kilégzés és belégzés harmonizálása. Része a Xie Pan Tu Na gyakorlatnak.

Wang Zongyue (王宗岳) – Legendás Tai Chi mester, a "Tai Chi Értekezés" szerzője. Tőle származnak olyan klasszikus mondások, mint "négy uncia elmozdít ezer fontot".

Wei Wu Wei (為無為) – "Cselekvés a nem-cselekvés alapján". A Wu Wei magasabb szintű alkalmazása a Tai Chi gyakorlatban.

Wu Bu (五步) – Az öt lépés: előre, hátra, balra nézés, jobbra nézés, központi egyensúly. Az öt elemhez kapcsolódnak.

Wu Wei (無為) – Erőlködés nélküli cselekvés, természetes válasz. A taoista filozófia alapelve, amely a Tai Chi mozdulatokban testesül meg.

Wu Wuwei (無無為) – "Nincs nem-cselekvés" - a Wei Wu Wei komplementer fogalma.

Wuji (無極) – Végtelenség, differenciálatlan állapot. A Tai Chi előtti állapot, amelyből minden mozgás születik.

Xi (息) – Légzés, lélegzet-szabályozás. A Tai Chi gyakorlás alapvető eleme.

Xin (心) – Szív-elme, érzelmi elme. A Yi (szándék-elme) párja a kettős elme koncepciójában.

Xu (虛) – Üres, súlytalan, yin aspektus. A Shi (teli, súlyos, yang) ellentéte.

Xu Ling Ding Jin (虛靈頂勁) – Könnyű, élénk felfüggesztés a fejtetőn; tengely‑érzet megnyújtása. Yang Chengfu 10 alapelvének egyike.

Xie Pan Tu Na (斜盤吐納) – Ferde tengelyű hasi légzésirányítás; az alsó test „tálját" aktiválja.

Yang (陽) – Aktív, férfias, világos, kemény aspektus. A Yin ellentéte és kiegészítője.

Yang Banhou (楊班侯) – (1837-1892) Yang Luchan második fia, a "kis keret" stílus képviselője. Híresen kemény harci alkalmazásokat tanított.

Yang Chengfu (楊澄甫) – (1883-1936) Yang Jianhou fia, aki népszerűsítette és módosította a Yang stílust. Ő hozta létre a mai "nagy keret" formát és tette nyilvánossá a család titkait.

Yang Jianhou (楊健侯) – (1839-1917) Yang Luchan harmadik fia, a "közepes keret" megteremtője. Kiegyensúlyozott megközelítése hatással volt mind a kis, mind a nagy keret fejlődésére.

Yang Luchan (楊露禪) – (1799-1872) A Yang stílus megalapítója, "Yang the Invincible" (Legyőzhetetlen Yang). Chen Chang-xing tanítványa, aki Pekingbe vitte a művészetet és a császári gárdát tanította.

Yao (腰) – Derék/ágyéki szakasz; irányítás és átvezetés központja. A klasszikus szövegekben "a parancsolás a deréktól jön".

Yi (意) – Szándék, tudatos irányítás. "A yi mozgatja a qi-t, a qi mozgatja a testet" alapelv.

Yin (陰) – Passzív, női, sötét, lágy aspektus. A Yang ellentéte és kiegészítője.

Yongquan (湧泉) – Talp‑pont (K1); a „süllyesztés" és földkapcsolat érzékelője. "Forrásként buzogó" energiapont a talpban.

Zhan Zhuang (站樁) – „Álló oszlop"; statikus tartás‑ és belső koherencia gyakorlat. Különösen fontos a Hun Yuan rendszerben és a belső erő fejlesztésében.

Zhong Ding (中定) – Középső egyensúly/stabilitás; a függőín nyugalma mozgás közben. Az öt lépés központi eleme, a Föld elemhez társítva.

Zhong Zheng (中正) – Központi egyenesség, helyes testtartás. A test függőleges tengelyének megtartása.

Zhou (肘) – Könyök‑jin; közeli távolságú tengely‑rávezetés és áttétel. Az északkeleti irányhoz társított energia.

Ez a szótár a Yang stílus hagyományos megközelítésére összpontosít, különös tekintettel a Yang Chenfu előtti rendszerekre. A fogalmak megértése évek gyakorlását igényli, és minden tanítónak lehetnek saját interpretációi. A magyar Tai Chi közösség számára ez az első átfogó gyűjtemény, amely a klasszikus kínai szövegekre és a hagyományos lineáris átadásra épül.

A szótár folyamatosan bővíthető új kutatások és gyakorlati tapasztalatok alapján, mindig szem előtt tartva a Yang stílus eredeti szellemét és harci alkalmazhatóságát.