A kínai kultúrában a Qi (kiejtve: „csí") egy rendkívül tág fogalom, amelyet számos kontextusban használnak: az élelmiszerek energiatartalmától kezdve az érzelmekig, vagy akár a Feng Shui rendszereken át az egészségmegőrző gyakorlatokig. A Tai Chi Chuan szempontjából azonban a Qi legfontosabb jelentése az, amit érzékelünk és irányítunk a testünkben.
A legfontosabb alapelv a "Sinking Qi to Dantian" (沈气到丹田), azaz a Qi "lesüllyesztése" a Dantian-ba. Fontos azonban megérteni, hogy nem lenyomjuk a Qi-t, hanem passzívan hagyjuk, hogy lesüllyedjen. Ez a folyamat nem egy aktív, erőltetett mozdulat, hanem a teljes test ellazításával és megnyitásával történik meg.
A Tai Chi mesterek gyakran hangsúlyozzák a különbséget:
A Tai Chi-ban a Qi inkább egy érzés vagy állapot, amely segít a mozdulatok harmonizálásában. Amikor például egy mozdulatot végzünk, a testnek az Yi (意, tudat) vezérlésére kell hallgatnia, és a Qi-nek követnie kell ezt az irányítást.
A Tai Chi Chuan belső testének fogalma eltér a nyugati anatómiai megközelítéstől. A belső testet úgy kell elképzelni, mint egy üres gömböt vagy ballont, amelynek felszíne és belseje külön-külön edzhető.
A Tai Chi elképzelése szerint a testünk nem csupán izmokból és csontokból áll, hanem különböző rétegek működnek együtt, például:
A gyakorlás célja, hogy ezek a rétegek összhangban működjenek, együttesen nyúlva, nyitva és záródva.
A Tai Chi Chuan egyik legfontosabb alapelve a Peng Jin (棚劲), amely az állandóan jelen lévő belső erő érzését írja le. Ez a stabilitás és rugalmasság egyensúlya, amelyet a következő módszerekkel lehet elérni:
A Tai Chi nem a kemény felületek edzésére összpontosít, hanem a lágyrészek nyújtására és rugalmasságának fejlesztésére.
A Tai Chi gyakorlása során a mozdulatok mindig a kinyílás és ellazulás érzetére épülnek. Ahelyett, hogy összenyomnánk a testet belülről, a helyes módszer az, hogy "kitágítjuk" a testet, és hagyjuk, hogy a Qi természetesen töltse ki az üres teret.
Egy Tai Chi mozdulat sosem csupán A pontból B pontba való elmozdulás, hanem egy komplex nyitási és zárási folyamat. Amikor a kart előretoljuk, nem csak a kart mozgatjuk, hanem az egész testünk szerkezeti elemeinek fokozatos nyújtását és tömörítését végezzük.
Ahogy a gyakorlás során a testünk üres teret hoz létre, a test automatikusan több Qi-t igényel.
Ennek hatásai közé tartozik:
A gyakorlók gyakran tapasztalják, hogy többet kell enniük és aludniuk, mivel a test belső szerkezete átalakul.
A Tai Chi gyakorlásának előrehaladtával a test képes lesz tárolni és hasznosítani a Qi-t hatékonyabban, ami a mindennapi életben is megnyilvánulhat megnövekedett vitalitás formájában.
A Nei Gong Xin Fa az alapelvekre fókuszál, nem pedig az egyedi gyakorlatokra. A Tai Chi Chuan belső művészete a következő pillérekre épül:
A Qi természetes süllyesztése (沈气到丹田), nem lenyomása.
A test belső terének kiürítése és kiterjesztése.
A felszín edzése, a lágy szövetek rugalmasságának fejlesztése.
A mozgás helyes végrehajtása: nyitás, zárás, emelkedés, süllyedés.
Ezek az alapelvek teszik lehetővé, hogy a Tai Chi gyakorlója valóban megértse és alkalmazza a belső munkát a mindennapi életében és harcművészeti gyakorlásában egyaránt.
A Nei Gong Xin Fa a belső munka (Nei Gong) alapelveit foglalja össze a Tai Chi Chuan gyakorlásában. Gyakran félreértések övezik, hiszen sokan titkos gyakorlatokat vagy speciális mozdulatsorokat keresnek, miközben a valódi kulcs a principiumok megértése és alkalmazása minden formában és mozgásban. Értsük meg a Nei Gong Xin Fa három alapvető aspektusát: a Qi (气) megértését, a belső tér koncepcióját, valamint a test felszínének és a belső erő kapcsolatát.