A Sun-stílus állásai magasabbak, így tanulási szempontból ideális szöget biztosítanak, és kímélik a térdet. Mozdulatai olyanok, mint a mozgó felhők és az áramló víz: folyamatosak, megszakítás nélkül, az előre- és hátralépések összekapcsolódnak, a mozdulatok fürgék, körkörösek, életteliek és tömörek. Az előre- vagy hátralépések minden testfordulatánál jelen van egy nyitás/zárás módszer, amely szervesen kapcsolódik a következőhöz. Egészségmegőrző hatása kiemelkedő, ezért a kínaiak körében – a többi Taijiquan-irányzathoz hasonlóan – hosszú életet elősegítő, fiataloknak és időseknek egyaránt ajánlott módszerként ismert.

A Sun-stílus Taijiquanban, akár előre, akár hátra haladunk, a testnek középen kell maradnia, a fejtetőt „fel kell függeszteni”, a mellkast lazítani, és mindvégig nyugodtnak, kényelmesnek, ellazultnak kell maradni. A mozdulatoknak – mint az áramló víz vagy a lehulló levelek – folyamatosan összhangban kell lenniük. Mozgás közben nem lehet függőleges fel-le „hintázás” vagy oldalirányú kilengés, ugyanakkor a lépések élénksége biztosítja, hogy a súlypont folyamatosan stabil, mégis mozgásban legyen. Fontos a három irányzat – Xingyi, Bagua és Taijiquan – elveinek összeolvadása, ugyanakkor a formagyakorlatnak a Taijiquan sajátos minőségeiből kell kiindulnia, nem mutatva kifejezetten a Xingyi vagy Bagua erőhatásait. A Sun-stílus sajátos „ízét” a pontos, laza, hajlékony, összekapcsolt mozdulatok és a nyugodt elme adják.

1993-ban a Pekingi Xijiao Longquan Hotelben tartott harcművészeti konferencián Wu Bin, a Pekingi Wushu Intézet elnöke javasolta Sun mesternek, hogy keressen utódot. Később Sun mester közölte velem, hogy engem szeretne a Sun-stílus Taijiquan öröklési vonalának hordozójává és harmadik generációs példájává tenni. Meghatott a gesztus, de eleinte vonakodtam elfogadni. Két év telt el, és mivel senki nem emelt kifogást, végül elfogadtam a megtiszteltetést. Ettől kezdve fáradhatatlanul dolgoztam a Sun-stílus Taijiquan továbbvitelén és népszerűsítésén.

Sajnos 2003 októberében Sun Jianyun mester elhunyt. Végrendeletében kijelentette, hogy Sun Yongtian (azonos családnév, de nem rokon) az egyetlen örököse. A végrendelet tanúi: unokatestvére, Zhang Wenyi; tanítványai, Dai Jianying és Zhang Maoqing; valamint testvérének unokája, Sun Qi.

Sun Lutang lánya, Sun Jianyun 1914-ben született Pekingben, családjuk ősi otthona a Hopej tartománybeli Wangdu városában volt. Kína egyik legismertebb harcművész mestere, a Sun-stílus Taijiquan vonalörököse és második generációs képviselője volt. Kína tíz legnagyobb harcművész mestere közé tartozott, a Pekingi Wushu Szövetség alelnöke, a Pekingi Xingyiquan Intézet igazgatója, valamint a Pekingi Sun-stílus Taijiquan Intézet igazgatója.

Fiatal korában otthon kapott oktatást, műveltségét és harcművészeti tudását egyaránt elmélyítette, és mélyen megértette a Xingyi, Bagua és Taijiquan lényegét. Tanult kalligráfiát, költészetet írt, később a Beiping Huabei Művészeti Akadémián tanult kínai festészetet, különösen tájképfestészetet és női portrékat. Ecsetkezelése rendkívül kifinomult volt, és a korszak négy legígéretesebb fiatal művésze közé tartozott.

Ahogy egyre több időt töltöttem vele, és mélyebb megértésre jutottam, Sun mester karizmatikus személyisége egyre inkább magához vonzott a Taijiquan gyakorlásában. Széles körű tudása, nyitott gondolkodása, magas erkölcsi értékei és kiváló harcművészeti képességei voltak. Megtanította nekünk, hogyan kell a harcművészetet a társadalomban művelni: erkölcsösen, egyenes tartással és tisztességgel. Gyakran bátorított bennünket a rendszeres gyakorlásra, az egészség ápolására és a nyitott gondolkodásra. Szavai és példája mély hatással voltak rám, ezért elszántan tanultam a Taijiquant, hogy folytathassam és terjesszem a Sun-stílus Taijiquant. Ez a hatás nemcsak a munkámban, hanem a társas kapcsolataimban is érezhetővé vált.

Sun Lutang a Xingyi, Bagua és Taijiquan elemeinek ötvözésével hozta létre egyedi stílusát, amely Kína öt fő Taijiquan-irányzata közé tartozik: Chen, Yang, Sun, Wu és Wu/Hao. Taijiquant Hao Weizhentől tanult, akitől magas szintű tudást és mély megértést szerzett. Hao Weizhen útmutatása alatt Sun Lutang elsajátította a Wu/Hao-stílus Taijiquan lényegét, és ebből kiindulva fejlesztette ki a „három az egyben” Sun-stílus Taijiquant. Ötvözte a Xingyiquan belső és külső egységére építő megközelítését, valamint a Baguaquan mozgás és nyugalom egységét hangsúlyozó szemléletét, hogy megteremtse saját Taijiquan-változatát.

A Sun-stílus jellegzetességei közé tartozik a magas állás, az élénk nyitás/zárás, a gazdag mozdulattár és a sok önvédelmi technika. A lépések előre és hátra természetesen váltakoznak, a törzs mozgása folyamatosan összhangban van a végtagokkal.