(張三峯先師傳拳譜 – ZHANG SANFENG BOXING LINEAGE)

A mesterek vonala és az iskolák terjedése

• Zhang Sanfeng (張三峯) a Taiji Quan elveit Wang Zongyue-nak (王宗岳) adta át Shanxi tartományban.

• Wang Zongyue Henan tartományban tanított, és tudását továbbadta a Chen családból származó Chen Changxing-nek (陳長興).

• Chen Changxing tanítványai között szerepeltek:

• Yang Luchan (楊露禪, más néven Yang Fukui 楊福魁), a Yang-stílus megalapítója.

• Li Baikui (李百魁) és Chen család tagjai.

Yang Luchan (楊露禪, más néven Yang Fukui 楊福魁) tanítványai

Tian Zhaolin (田兆麟) tanítványai

Dong Yingjie (董英傑) tanítványai

Ez a vonal bemutatja, hogyan terjedt el a Zhang Sanfeng által elindított Taiji Quan hagyománya, és hogyan fejlődött tovább a Chen és Yang családokon keresztül, majd számos más mester és tanítvány által.

A Taiji Boxing (太極拳) művészete Zhang Daoista szenttől származik, aki Liaodong tartomány, Yizhou vidékén született. Szerzetesi neve Sanfeng (三峯) volt. A Song-dinasztia végnapjaiban látta meg a napvilágot, hét láb magasra nőtt, alakja olyan volt, mint a darué, tartása, akár egy fenyőé. Arca olyan volt, mint az öreg hold, tekintete és szemöldöke jóságot sugárzott. Szakálla hosszú volt, mint egy alabárd nyele, haját kontyba fogva viselte a feje tetején. Nyári és téli időben egyaránt ugyanazt a széles bambuszkalapot hordta, kezében egy buddhista porolót tartott, és naponta hatalmas távolságokat tett meg gyalog.

Hongwu császár uralkodásának kezdetén (1368) Zhang a szecsuáni Grand Harmony-hegyre ment, ahol aszketikus életet élt és csatlakozott a Jade Emptiness (玉虛宮) templomhoz. Olyan éles elméje volt, hogy a szent szövegeket egyetlen olvasás után el tudta mondani. Hongwu uralkodásának huszonhetedik évében (1394) újra útnak indult, és a Hubei tartománybeli Wudang-hegyre (武當山) érkezett. Ott a helyiekkel beszélgetett, fáradhatatlanul magyarázva a szent iratokat.

Egy napon, miközben a szobájában szöveget recitált, egy izgatott veréb jelent meg az udvarban. Éneke olyan volt, mint egy citeráé, ezért Zhang kinézett az ablakon, hogy megfigyelje. A veréb egy ciprusfán ült, és sas módjára figyelte a földet. Odalent egy hosszú kígyó tekergőzött, és felfelé nézett. A két állat harcban állt. A veréb kiáltott egyet, majd lecsapott, szárnyával csapkodva próbálta eltalálni a kígyót. A kígyó azonban könnyed mozdulatokkal mozgatta a fejét, és mindig éppen elkerülte a veréb szárnyát. A madár visszarepült a fára, mérgelődött, majd újra támadt. A kígyó ismét elhajolt, megtartva tekeredő testtartását. Így folyt ez többször is, de a veréb egyszer sem találta el a kígyót. Végül Zhang kilépett a házból, mire a veréb elrepült, a kígyó pedig elsiklott.

Zhangot ekkor megvilágosodás érte. Rájött, hogy a kígyó mozgása olyan, mint a Taiji (太極) szimbóluma, és a lágyság ereje legyőzi a keménységet. Ez az elv inspirálta a Taiji Boxing (太極拳) megalkotását, amely a Jing (精 - esszencia), Qi (氣 - életerő) és Shen (神 - szellem) művelésére szolgál. Mozgás és nyugalom, növekedés és csökkenés ugyanúgy váltakozik benne, mint ahogy az I Ching (易經 - Változások Könyve) elvei diktálják. Így hagyományozódott ránk ez a művészet az idők során, és hatékonysága egyre inkább beigazolódott.

Yang Luchan, a Yang stílusú Taiji Quan (太極拳) megalapítója, híres volt nemcsak rendkívüli harci készségeiről, hanem belső erejéről és könnyed, lágy mozdulatairól is. Az alábbi történet – amely mély betekintést nyújt a Taiji filozófiájába és alkalmazásába – jól mutatja, hogy miért nevezték őt “Yang a Legyőzhetetlennek”.

A szerzetes kihívása

Yang Luchan Pekingben élt, és híre messzire eljutott. Harcosok és mesterek özönlöttek hozzá, hogy lássák, próbára tegyék, és tanuljanak tőle. Egy nap, amikor Yang éppen csendesen meditált, váratlanul egy buddhista szerzetes érkezett. Yang maga ment ki elé a lépcsőhöz. A szerzetes hatalmas és impozáns megjelenésű volt, körülbelül hat láb magas, erős testfelépítéssel. Mélyen meghajolt, és tiszteletét fejezte ki Yang felé, aki szerényen viszonozta a köszöntést.

Hirtelen, minden figyelmeztetés nélkül, a szerzetes előretört, és egy gyors, erőteljes ütést indított Yang felé. Yang enyhén behúzta a mellkasát, majd jobb tenyerével finoman a szerzetes ökölcsúcsára csapott. A szerzetes úgy hátrarepült, mintha áramütést kapott volna, és egy paraván mögött landolt, miközben a támadó pózt még mindig tartotta. Egy ideig nem mozdult, majd lassan megnyugodva, komoly arckifejezéssel felállt, és tisztelettel meghajolt.

„Nagyon udvariatlan voltam” – mondta bocsánatkérően.

Yang barátságosan beinvitálta a szerzetest, és beszélgetni kezdtek. Kiderült, hogy a szerzetes neve Tiszta Erkölcs Szerzetes (清德僧), és híres volt Shaolin-harcművészeti képességeiről. A szerzetes kíváncsi lett Yang Taiji technikájára, és kérdéseket tett fel neki.

• „Amikor váratlanul megtámadtalak, miért nem tudtam eltalálni?”

• Yang: „Ezt úgy hívjuk, hogy minden pillanatban ébernek lenni (刻刻留心).”

• „Hogyan tudtál ilyen gyorsan reagálni?”

• Yang: „Ezt úgy hívjuk, hogy erőt kibocsátani, mint elengedni egy nyílvesszőt (發勁如放箭).”

• „Bejártam sok tartományt, de hozzád foghatót még nem láttam. Mi a Taiji könnyedségének és gyorsaságának titka?”

Yang nem válaszolt közvetlenül, hanem egy fecskére figyelt fel, amely berepült a függönyén keresztül. A madár alacsony ívben repült, egészen közel Yanghoz. Hirtelen kinyújtotta a kezét, és finoman megfogta a fecskét.

A szerzetesre nézett, és így szólt:

„Ez a madár szelíd, nem fél az emberektől. Miért ne szórakoznánk egy kicsit vele?”

Yang a jobb tenyerébe helyezte a fecskét, bal kezével megsimogatta, majd elengedte a bal kezét, hogy a madár elrepülhessen. A fecske szárnycsapkodásba kezdett, de nem tudott elrugaszkodni, mert Yang tenyerét finoman, éppen csak egy pillanatra mozgatva egyszer itt volt, egyszer ott – a madárnak nem volt támasza a lábai alatt.

A fecske végül feladta, így Yang újra megsimogatta, majd ismét hagyta, hogy próbálkozzon – de újra nem tudott felszállni. Harmadszorra is ugyanez történt.

A szerzetes döbbenten figyelte, és végül így szólt:

„Ez a készség valóban varázslatos.”

Yang elmosolyodott, és így felelt:

„Mi ebben a varázslatos? Ha elég sokáig gyakorlod a Taiji-t, az egész tested olyan könnyed és finom lesz, hogy még egy tollat sem lehet hozzáadni, és egy légy sem tud rajta megpihenni. Lényegében erről van szó.”

[Dong Yingjie (董英傑) előszava]

Fiatalkoromban, amikor még az iskolában tanultam, különösen vonzódtam a harcművészetekhez. A családom egyik régi barátja, Liu Yingzhou (劉瀛州), aki a Shaolin-hagyomány egyik híres észak-kínai mestere volt, már idősebb korában járt. Amikor kértem tőle, hogy tanítson, azt mondta:

„Már közel hetvenéves vagyok, nincs erőm arra, hogy oktassalak. Ha valóban tanulni szeretnél, akkor keresd fel a Guangping vidékéről származó Yang mestert (楊姓), aki a Wudang (武當) titkos hagyományát őrzi. Sajnos én már későn ismertem meg ezt a tudást, és csupán felszínes ismereteim vannak róla.”

Ezzel Liu mester beajánlott engem Yanghoz, hogy tőle tanulhassak. Tizenöt éven keresztül tanulmányoztam ezt a művészetet, de sajnos rendkívül nehéznek találtam, így csupán nagy vonalakban sikerült megértenem. Tanítványtársaim mind meghaladtak engem, és így továbbra is mestereket keresve jártam az országot.

Utazásaim során bejártam Baoding (保定), Beiping (北平 – a mai Peking), Tianjin (天津), Shanghai (上海), Nanjing (南京), Suzhou és Hangzhou (蘇杭), Jiangxi (江西), Shandong (山東) tartományokat. Megfordultam Guangdong (廣東), Yunnan (雲南), Shaanxi (陝西), Shanxi (山西), Henan (河南), Anhui (安徽), Hubei (湖北), és Hunan (湖南)tartományaiban is, ahol sok híres harcművészt láttam, valamint megcsodáltam az ősi hegyeket és történelmi helyszíneket.

Ezeken az utazásokon tapasztaltam meg igazán, hogy a harcművészetek világa kimeríthetetlen, és mindig van mit tanulni. Ezért arra biztatom a hozzám hasonló törekvőket, hogy szorgalommal és elhivatottsággal kutassák a harcművészetek mélyebb titkait, és soha ne lankadjanak.

Most, amikor az ország is nagy hangsúlyt fektet a harcművészetek népszerűsítésére, szerencsére a mesterem újabb könyvet készített erről a témáról. Ezért örömmel írom ezt az előszót, hogy támogassam munkáját.

Írta: Dong Yingjie (董英傑), 任縣

Gyakorlás dala

Ne lankadjon szíved, testvér, ne hagyd,

Az idő sző, foszlik, mint aranyfonal.

Reggel és este a lépted ne állj,

[Tian Zhaolin előszava]

A harcművészetek technikái nemzeti kincsünk legértékesebb örökségei közé tartoznak. Sajnos az elmúlt években hanyatlásnak indultak, és már-már a feledés homályába vesztek. Szerencsére most, hogy az ország felismerte a harcművészetek újjáélesztésének szükségességét, örömmel vállaltam, hogy előszót írok ehhez a műhöz.

Most, hogy Yang mester a déli vidékekre látogatott, és a törekvő gyakorlókkal közösen tanulmányozza és fejleszti ezt a tudományt, örömöm határtalan. Hiszen magam is e nemzet fia vagyok, így felelősségemnek érzem, hogy csatlakozzam ehhez a törekvéshez. Bár tudásom csekély, lelkesedésem nem lankad.

A harcművészetek között vannak külsőleg erőt sugárzó (wai zhuang, 外壯) és belsőleg erősítő (nei zhuang, 內壯) irányzatok. Én mindig is a belső iskola, a Taiji (Tàijíquán, 太極拳) művelését részesítettem előnyben. Olyan mély a titka, hogy még szavakkal is nehéz kifejezni. Mesterem gyakran mondta:

„A könnyedségből születik a mozgékonyság, a mozgékonyság vezet a mozdulathoz, a mozdulat változáshoz, a változás átalakuláshoz.”

Húsz éve szorgalmasan kutatom és tanulmányozom ezt a művészetet, mégis csupán töredékét sajátítottam el. Mindezek ellenére szívemben mindig ott él az eltökéltség: ha van kitartás, a siker elkerülhetetlen. Nap mint nap folytatom a tanulmányozást.

1. Ez a könyv azok számára készült, akik már gyakorolják a Taiji Quant (Tàijíquán, 太極拳), de még nem értik annak gyakorlati alkalmazását. Az egyes technikákhoz részletes magyarázatokat és illusztrációkat csatoltunk a megértés megkönnyítésére.

2. Az alkalmazási ábrákon két személy, „A” és „B” mutatja be a technikákat. A tanulóknak javasolt a képek és a mozdulatok sorrendjének követése, hogy helyesen sajátíthassák el a mozgásokat.

3. A könyv minden egyes szakaszában világosan megjelöljük a technikák kapcsolódását és átmeneteit. A mozdulatok összekapcsolásának és a kéz kibocsátásának pillanatait egyszerű, közérthető nyelven magyarázzuk, hogy a tanulók könnyen követhessék.

4. Az alkalmazási gyakorlatok során a gyakorló feleknek óvatosan és fokozatosan kell haladniuk. A helyes módszerek így természetesen megérthetők. Nem szabad türelmetlenül sietni, sem erőszakosan bizonyítani az erőt, mert ez veszélyes lehet és feszültséget szülhet a gyakorló felek között.

5. A könyv minden technikát önállóan magyaráz. Ha egyes mozdulatok ismétlődnek, azokat nem részletezzük újra.

6. Az illusztrációk minden mozdulatot több irányból mutatnak be (elöl, hátul, oldalt). Nem határozzuk meg fix irányokat (például kelet, nyugat, észak, dél), mivel a mozdulatok végrehajtása során a tájolás változhat.

7. A könyvben a mozdulatok alkalmazásait néhány alapvető technikán keresztül magyarázzuk. Azonban a valódi harci helyzetekben a változatok számtalan módon alakulhatnak. A gyakorlók feladata a mélyebb megértés és kreatív alkalmazás, amely csak hosszú edzés és kitartó tanulmányozás révén érhető el – puszta elméleti magyarázatokkal nem.

8. A könyv egyszerű, érthető nyelvezetet használ, hogy a tanulók könnyen megértsék az anyagot.

9. Előfordulhatnak hibák vagy hiányosságok a könyv szövegében. Kérjük az olvasókat, hogy ennek tudatában olvassák, és a lényeget, vagyis a Taiji elveit és technikáit tartsák szem előtt.

A Taiji Quan eredetileg a Wudang (武當) belső művészete, amely kiválóan alkalmas a test megerősítésére. Ez egy lágy (róugōng, 柔功) harcművészet, amelyet férfiak és nők, fiatalok és idősek egyaránt gyakorolhatnak. Már hatéves kortól elkezdhető, és hatvanéves kor után is tanulható. Különösen azok számára ajánlott, akiknek gyenge a fizikai állapotuk, mert néhány hónapos gyakorlás után már észrevehetően erősebbé válnak.

A tizenhárom alapvető Taiji mozdulatsor (Shísān Shì, 十三勢) kezdő szinten három hónap alatt elsajátítható, egy év alatt megszilárdítható, és öt év gyakorlás után mélyen megérthető. Ahogy az idő múlik, a gyakorlás egyre finomabbá és hatékonyabbá válik.

Azonban a Taiji Quan igazi lényege csak a valódi hagyomány átvételével érthető meg. Ha valaki nem kap hiteles tanítást, akkor csupán a testét fogja kissé megerősíteni, de a Taiji elveit soha nem fogja teljesen megérteni. Még tíz év gyakorlás után is homályban maradhat előtte a művészet igazi mélysége, és képtelen lesz azt alkalmazni.

Ha azonban valaki megfelelő tanításban részesül és helyesen gyakorolja, akkor olyan erős és stabil lesz, mint egy aranyozott Buddha vagy egy Vasárhanyú (Jīngāng Luóhàn, 金剛羅漢). Nemcsak fizikailag válik erőssé, hanem önvédelmi képességei is rendkívül fejlettek lesznek.

• A reggeli edzés a legideálisabb időpont. Étkezés után legalább fél-egy órát érdemes várni, mielőtt újra mozgásba kezdünk.

• Gyenge fizikumú gyakorlóknak ajánlott saját erőnlétükhöz mérten edzeniük. Nem szabad túlerőltetni magukat.

• Egy hónapnyi gyakorlás után az étvágy növekedhet, mivel a belső energia (qì, 氣) áramlása fokozódik.

• A napi gyakorlás lehet napi két-három alkalom is.

• Nyári edzés után ne moss kezet hideg vízzel, mert az hirtelen blokkolhatja a belső hőt.

• Téli edzés után azonnal fel kell öltözni, hogy elkerüljük a megfázást.

„A gyakorlás során tisztítsd meg az elméd, nyugtasd le gondolataid. Ne engedd, hogy figyelmed elkalandozzon, és semmi se zavarja meg a belső fókuszt. Ha teljes szívvel a gyakorlásra összpontosítasz, a Taiji technikák rendkívül hatékonnyá válhatnak.”

Sokan azt mondják, hogy a Taiji Quan nem alkalmazható harcban, de ez félreértés. Az emberek többsége csak a felszínt (pímáo, 皮毛) gyakorolja, de nem mélyül el a művészetben. Ha nem keresik a megfelelő mestereket, és nem folytatják a tanulást, akkor valóban nem lesz használható számukra.

A Taiji Quan mélysége az energetikai belső művelés (nèigōng, 內功) és a taoista filozófia egyesülésén alapszik.

太極拳十三式 THE TAIJI BOXING THIRTEEN DYNAMICS SOLO SET 太極起式

A Taiji Quan (太極拳) alapelveit és mozdulatait a Tizenhárom forma (Shísān Shì, 十三式) foglalja magában, amelyek két fő kategóriába sorolhatók:

(Kapcsolat a Baguával – 八卦, azaz a nyolc trigrammal)

(Kapcsolat az Öt Elemmel – 五行: Fém, Fa, Víz, Tűz, Föld)

9. Jìnbù (進步) – Előrelépés (金, Jīn – Fém)

• Az előremozgás és az előretörő támadások elve.

10. Tuìbù (退步) – Hátralépés (木, Mù – Fa)

• A visszahúzódás és a védekező stratégia mozgása.

11. Zuǒgù (左顧) – Balra figyelés (水, Shuǐ – Víz)

• A bal oldali mozgás és az ottani lehetőségek figyelése, elkerülés vagy támadás céljából.

12. Yòupàn (右盼) – Jobbra figyelés (火, Huǒ – Tűz)

• A jobb oldali mozgás és alkalmazás figyelembevétele.

13. Zhōngdìng (中定) – Középpont megtartása (土, Tǔ – Föld)

• Az egyensúly, stabilitás és a belső középpont védelme, amely minden mozgás alapja.

A Taiji Quan tizenhárom alapformája (太極拳十三式) a mozgás és energia alapelveit egyesíti.

A nyolc alapenergia (八門, Bā Mén) biztosítja az egyensúlyt és az energiaáramlás irányát, míg az öt mozgásirány (五行, Wǔ Xíng)határozza meg a lépésmintákat és a test pozícióját.

A fent felsorolt Taiji Quan technikák összesen:

• 37 fő mozdulatot (三十七, sānshíqī) tartalmaznak,

• amelyek 78 egyedi testhelyzetből (七十八個姿式, qīshíbā gè zīshì) állnak össze,

Minden egyes mozdulat során az egész testnek könnyednek és rugalmasnak (qīnglíng, 輕靈) kell lennie, és minden mozdulatnak folyamatosan össze kell kapcsolódnia, mint egy megszakítatlan áramlás. A qì (氣) áramlása olyan, mint a hullámzó víz, a shén (神, szellem) pedig belül kell hogy összegyűljön, koncentráltan, nem kifelé szétáradva.

A mozgásban nem lehet sem hézag, sem egyenetlenség, sem törés vagy megszakítás. A Taiji ereje a lábban gyökerezik, a lábszár és comb közvetíti, a derék irányítja, és az ujjakban nyilvánul meg. Minden mozdulat a lábaktól indul, a lábszáron keresztül a derékon át a karokba áramlik, és csak így maradhat teljes és összhangban lévő.

Az előre és hátralépések során csak így lehet megfelelő időben és megfelelő helyzetben cselekedni. Ha a test nincs egyensúlyban, az biztos jele annak, hogy a probléma a derék és a lábak munkájában rejlik. Ez az elv minden irányban – fel, le, előre, hátra, jobbra és balra – érvényes.

A Taiji Quan harci alkalmazásai során az elv mindig az, hogy minden mozgásnak megvan az ellentéte:

Ha az akaratod felfelé irányul, akkor a lefelé ható erőt is tartalmaznia kell. Ez olyan, mintha egy tárgyat felfelé akarnánk emelni, de közben lefelé nyomó erőt is alkalmazunk – így az ellenállás megszűnik, és az ellenfél gyökere elszakad, gyorsan elveszíti egyensúlyát.

Minden mozdulatnak van egy tömör(teli) (shí, 實) és egy üres (xū, 虛) része.

Ez az elv minden egyes technikában jelen van, és csak akkor lehet teljes mértékben kihasználni, ha pontosan értjük.

Amikor az erő kibocsátására (fājìn, 發勁) kerül sor, a mellső láb rögzített, a hátsó láb pedig megtámasztja és tolja az erőt előre. Ha ezt a váltakozó tömör-üres egyensúlyt helyesen alkalmazzuk, akkor a mozdulatok spontán és természetesen fognak átalakulni.

A Taiji Quan hosszú ököl (chángquán, 長拳) stílusa olyan, mint a Jangce folyó vagy a tenger hullámai – végtelenül áramlik és soha nem szakad meg.

Ezek megfeleltethetők a Nyolc Trigram (Bāguà, 八卦) alapelveinek.

Ezek megfeleltethetők az Öt Elem (Wǔ Xíng, 五行) energiáinak: fém, fa, víz, tűz, föld.

A régi tanítások szerint ez az elmélet Zhang Sanfeng (張三豐) mestertől származik, aki a Taiji Quant nem pusztán harcművészetnek, hanem életelixírnek és hosszú életet biztosító gyakorlatformának tekintette. A célja nem csupán az önvédelem, hanem a test és a szellem folyamatos fejlesztése.

„A mozgásnak könnyednek és összefüggőnek kell lennie.”

„A qì olyan, mint a tenger hullámai, a shén pedig belül gyűlik össze.”

„A mozdulatok legyenek teljesek, ne legyenek egyenetlenségek, törések vagy szünetek.”

„Az erő a lábból indul, a lábszáron keresztül a derékba ér, majd onnan a karokba és az ujjakba.”

„Ha az ellenfél elveszíti egyensúlyát, magától eldől.”

„A belső és a külső erőnek összhangban kell lennie.”

身法 – A test szabályai

練法 – A gyakorlás szabályai

(太極拳起勢預備 – TAIJI BOXING BEGINNING POSTURE – PREPARATION)

Ez a Taiji Quan nyitó mozdulatának előkészítő pozíciója. Ebben az állásban minden egyes részletnek összhangban kell lennie, és tudatosan kell fenntartani a megfelelő testtartást.

1. Fej és nyak (頭頸)

2. Mellkas és hát (胸背) • A mellkasnak enyhén befelé kell süppednie (hán xiōng, 含胸), hogy a háti szakasz kiemelkedhessen.

3. Vállak és karok (肩膀與手臂)

4. Derék és csípő (腰胯)

5. Lábak és állás (腿腳與站姿)

6. Belső energia és tudatállapot (內勁與精神狀態)

7. A stratégiai jelentőség (戰略意義)

A Taiji Quan kezdőpozíciójából indulva képzeljük el, hogy az ellenfél szemből bal kezével a mellkasunkat támadja.

A korábbi pozícióból indulva képzeljük el, hogy az ellenfél jobb kezével a jobb oldali bordáimat támadja.

A korábbi pozícióból indulva képzeljük el, hogy az ellenfél megpróbálja visszahúzni a karját a korábbi elvezetés után.