A TAICHI CHUAN MOZDULATAINAK (KI)NYÚJTOTTNAK ÉS NYITOTTNAK KELL LENNIÜK
Manapság sok TaiChi gyakorló küzd azzal, hogy mozdulataik nem elég nyitottak; túlságosan "kompaktak". Amikor megnézzük a formgyakorlatukat, gyakran idejekorán az egyik testtartásból a másikba lépnek, mielőtt az előző testtartás elérte volna a kívánt célját. Ez a gyakorlásmód nem helyes.
Amikor TaiChi Chuan-t gyakorolsz, elengedhetetlen megérteni, hogy a 'Song' és a 'Jin' (feszesség) ellentétesek. Azonban még ha ellentétesek is, egymástól függenek. A gyakorlók többsége csak az ellentétükre összpontosít, ahelyett, hogy a függőségüket is venné figyelembe. Amikor egy mester tanítja tanítványait, vakon a 'Song'-ra koncentrálnak, még akkor is, ha a tanítvány még nem értette, vagy még nem (is) tapasztalta meg a valódi 'Song'-ot.

Ha csak a 'Song'-ot ismered, és nem érted a 'Jin'-t (feszességet) akkor nem fogod tudni felismerni a kettő közötti kapcsolatot.
Valójában a TaiChi gyakorlása közben mind a 'Song'-ot, mind a 'Jin'-t alkalmazni kell.
Ha nincs 'Jin,' akkor nincs 'Song.'
A 'Jin'-nek két módja van: kinyújtás és visszahúzás, mindkettő hozzájárulhat a 'Song' megéléséhez. Vegyük például a 'Dan Bian' (Ostor) mozdulatot: mindkét kar kinyúlik, az egyik kéz madár tartásban van, a másik kéz tenyere kinyújtott ujjakkal a fő irány felé mutat. Mindkét kar izmait teljes mértékben ki kell nyújtani. Ettől a kis belső módosítástól kapunk egy igen intenzív érzést. Amikor megváltoztatod a mozdulatot és hirtelen ellazítod az izmokat, akkor megtapasztalhatod a 'Song' ízét. Ha vakon végrehajtasz egy teljes mozgás sorozatot, kizárólag a 'Song'-ra koncentrálva, akkor egyáltalán nem fogod megérezni a 'Song' érzését. Ehelyett a mozgásod szűk lesz; sem a kezeid, sem a lábaid nem fogják érezni a Qing-Song (könnyedség és ellazultság) érzetét.

A TaiChi Chuan először a nyújtást és kinyúlást keresi, később lesz majd a cél a kompaktság.
Gyakorlásunk során mindig törekedjünk arra, hogy NE húzzuk vissza kezeinket és lábainkat mielőtt azok elérik céljaikat.
Ez a gyakorlás mód hibás.
A tai chi-ban a jin és a song kifejezések nagyon fontosak, és mindkettő a test és az elme helyes használatát jelenti a gyakorlás során.
Jin (勁)
A jin a belső erőt vagy energiát jelenti, amelyet a tai chi gyakorlók fejlesztenek ki és használnak. A jin különbözik a fizikai erőtől (li 力), mert ez az energia az ellazult testből és a megfelelő technikából származik, nem pedig az izmok nyers erejéből. A jin magában foglalja az energia összpontosítását és irányítását, valamint a test és az elme közötti összhangot. Példák a jin típusaira a tai chi-ban:
  • Peng jin (膨勁): Felfújó erő, amelyet a test egyenletes, kiterjedt állapotában használnak.
  • Lu jin (履勁): Elvezető erő, amelyet az ellenfél erejének elvezetésére és irányítására használnak.
  • Ji jin (擠勁): Nyomó erő, amelyet az ellenfél felé való nyomásra használnak.
  • An jin (按勁): Nyomó erő, amelyet lefelé nyomásra használnak.
Song (鬆)
A song a lazítás vagy ellazulás állapotát jelenti a tai chi gyakorlás során. A song nem csupán a fizikai ellazulást jelenti, hanem az elme és a test teljes lazaságát és nyugodtságát is magában foglalja. A song lehetővé teszi az energia szabad áramlását a testben, és segít a gyakorlónak a helyes mozdulatok végrehajtásában anélkül, hogy feszültséget vagy merevséget okozna. A song elérésének fontos elemei:
  • Ellazult izmok: Az izmokat ellazítva, nem feszítve, hogy ne akadályozzák az energia áramlását.
  • Nyugodt elme: Az elme nyugodt és tiszta, nem zavart a külső tényezőktől vagy a belső aggodalmaktól.
  • Természetes légzés: A légzés mély és természetes, összhangban a mozdulatokkal.
Jin és Song Kapcsolata
A jin használatához elengedhetetlen a Song állapot elérése. Az ellazult test és elme lehetővé teszi a belső energia (jin) összpontosítását és irányítását, ezáltal a tai chi mozdulatai hatékonyak és erőteljesek lesznek. A song állapot segít abban, hogy a jin ne blokkolódjon, hanem szabadon áramoljon a testben, így a gyakorló harmonikusan és erőteljesen tudja végrehajtani a mozdulatokat.

Forrás: Taiji Tuishou Xiulian, Yu Zhijun

by Szalai Tamás