A Wu-stílusú tai chi chuan kialakulása
A Wu-stílus (吴氏太极拳, Wu shi taijiquan) a tai chi chuan öt fő stílusa közül a második legnépszerűbb, és a negyedik legrégebbi irányzat. Kialakulása a 19. század végére, a Qing-dinasztia idejére tehető, és szorosan kapcsolódik a Yang-stílushoz, amelyből közvetlenül eredeztethető
Alapítók és fejlődési vonal
Wu Quanyou (Wu Chuan Yu, 1834–1902)
Manzsu származású katonatiszt volt a pekingi Tiltott Városban, a Sárga Zászlós hadtestben. 1850-től lett Yang Luchan, majd fia, Yang Banhou tanítványa, akik a császári gárda harcművészeti oktatói voltak. Wu Quanyou a Yang-stílus alapelveit sajátos módon, a lágyság, az energiaelvezetés (neutralizálás) és a kis körök hangsúlyozásával fejlesztette tovább
Wu Jianquan (Wu Chien Chuan, 1870–1942)
Wu Quanyou fia, aki apja tanításait továbbfejlesztette, finomította, és a stílust széles körben ismertté tette. Őt tekintik a Wu-stílus társalapítójának és igazi népszerűsítőjének. 1928-ban Sanghajba költözött, ahol megalapította a Jianquan Taijiquan Association-t, és az egész országban, majd a világon is elterjesztette a Wu-stílust
A Wu-stílus fő jellemzői
Kis körök, kompakt mozdulatok
A Wu-stílus különlegessége a viszonylag szűk, kompakt mozgástartomány, a test és a karok kisebb körökben mozognak, mint a Yang- vagy Chen-stílusban. Ez a mozgás közvetlenül szolgálja a fogásokat, dobásokat, földrevitelek és ízületi feszítések alkalmazását
Párhuzamos lábtartás, viszonylag magasabb állások
A lábak gyakran párhuzamosak, a lépések rövidebbek, mint más stílusokban, a testtartás egyenesebb, ami elősegíti a gyors irányváltásokat és a stabilitást
Harci alkalmazás
Jelentős hangsúlyt kapnak a lökő kezek (tuishou), a birkózó, dobó, földrevivő technikák, ízületi feszítések, nyomáspont-technikák. A Wu-stílusban a harci alkalmazás és a gyakorlati önvédelem kiemelt szerepet kap
Egészségmegőrzés
A Wu-stílus, akárcsak a többi nagy tai chi irányzat, hangsúlyozza a qi (életerő) áramoltatását, a test-lélek harmóniáját, a relaxációt és a légzés tudatosítását
Elterjedés és mestervonal
Északi Wu-stílus (Pekingi Wu-stílus)
Wu Quanyou első tanítványai, például Wang Maozhai, tovább vitték a stílust Pekingben és Észak-Kínába.
Déli Wu-stílus (Sanghaji Wu-stílus)
Wu Jianquan Sanghajba költözése után a család és tanítványai révén a stílus elterjedt egész Dél-Kínában, majd Hongkongban, később a világ számos pontján, például Kanadában, Európában és Ausztráliában is
Híres mesterek
Wu Gongyi, Wu Yinghua, Ma Yueliang, Wu Yanxia, Wu Daxin, Wang Peisheng – mindannyian jelentős szerepet játszottak a Wu-stílus továbbadásában és fejlesztésében
A Wu stílusú tai chi chuan eredete
A Wu stílusú tai chi chuan közvetlenül a Yang stílusból alakult ki a 19. század második felében, és fejlődését elsősorban a Yang család tanítványai, illetve leszármazottai határozták meg.
A Yang stílus hatása a Wu stílusra
A Wu stílus számos technikai elemet és filozófiai alapelvet vett át a Yang stílustól, de sajátos jellemzőkkel gazdagította azokat, létrehozva egy egyedi, felismerhető irányzatot a tai chi chuan művészetén belül.
A Wu stílus történelmi jelentősége
A Wu stílus kialakulása fontos mérföldkő volt a tai chi chuan fejlődésében, mivel ez volt az első olyan jelentős irányzat, amely nem közvetlenül a Chen családhoz kötődött, hanem egy másik stílusból fejlődött tovább.
A Wu stílus eredete
Yang család tanításai
Wu Quanyou a Yang családnál tanulta meg a tai chi chuan művészetét, különösen a „kis körök" és „nagy körök" technikáját, valamint a lágy, semlegesítő (neutralizáló) erő alkalmazását.
Egyedi fejlesztések
Yang Luchan és Yang Banhou tanításai alapján Wu Quanyou saját tapasztalatai és harci múltja révén egyedi hangsúlyokat, technikai finomításokat vitt a mozgásrendszerbe, amelyből kialakult a Wu stílus.
A Wu stílus fejlődése a Yang stílusból
A mozdulatok jellege
A Wu stílus mozdulatai kompaktabbak, a testtartás gyakran enyhén előredöntött, a mozgás kisebb ívű, szűkebb, mint a Yang stílusban. Ez a harci alkalmazásokat, dobásokat, földre viteleket és ízületi feszítéseket is elősegíti.
Fő hangsúly
Kiemelt szerepet kap a semlegesítő erő (az ellenfél erejének elvezetése), a lágyság, az energia finom irányítása, valamint a gyakorlati önvédelem.
Tanítási vonal
Wu Quanyou fia, Wu Jianquan (1870–1942) tovább finomította és rendszerezte a stílust, majd Sanghajban, illetve Dél-Kínában népszerűsítette. Wu Jianquan baráti és szakmai kapcsolatban állt Yang Chengfuval, a Yang stílus nagy reformerével, így a két stílus fejlődése továbbra is szorosan összefonódott.
A Wu-stílusú tai chi chuan a Yang-stílusból fejlődött ki Wu Quanyou és fia, Wu Jianquan munkássága révén a 19–20. század fordulóján. A stílus fő jellemzői a kis körök, kompakt mozdulatok, párhuzamos lábtartás, magasabb állás, valamint a harci alkalmazások (dobások, földrevitelek, ízületi feszítések) hangsúlyozása. A Wu-stílus ma világszerte elterjedt, és mind egészségmegőrző, mind harci művészetként nagy megbecsülésnek örvend